ARANYDÍJAS ÍRÁSOK-
  PETHŐ ISTVÁN MŰVEI

 
 
 

 

ÉGI GONDOSKODÁS

„Édesanyám naplójából”

 

Negyvenöt tavaszán, hogy pénzhöz juthassunk

Taksonyi Andrásnak szőlőjén dolgoztunk

Majd elhívták géphöz Édesapát őszre

Legyen fejadagunk nekünk is a télre

 

Csak, hogy nem kaptuk meg ősszel a gabonát

Hanem tavaszon csak, március idusán

Már lemondtam róla, de értesítettek

Ezért a zsákokat malomba küldettem

 

Hozták is a lisztet, vitték a padlásra

Én meg beálltam a kamra ajtójába

Mivel kamrából volt a padlás feljárója

Ott mehetett fel csak a liszt felhordója

 

Amíg felhordták mind padlásra a lisztet

Be is készítettem a kenyérsütéshez

Keltek a kenyerek szakajtóban, sorban

Közben érzékenyen, huzatot megkaptam

 

A kemencét kezdtem végül befűteni

Mikor elkezdett a fejem nagyon fájni

Édesapa metszett, gyerekek játszottak

Mire a kutyánk is egy jövevényt faggat

 

Kinézek, hát látom Ferró néni jött át

De már nem mondhatta jövetele okát

Mert ahogy fogadtam, rögtön elszédültem

A székre ülés helyett mindjárt ágyba dűltem

 

Elsötétült szemem, érzéketlen voltam

Az életről, ettől, semmit se nem tudtam

Két hét telt el, amíg eszméletlen voltam

A kenyér sütését Ferrónéra hagytam

 

Amikor eszméltem, tudatosodott meg

Hogy a kenyérkének fűtöttem be éppen

Isten küldte hozzám Ferrónét angyalként

Hogy bevégezhesse a kenyér kisütést

 

Juliska nyakába szakadt a háztartás

Többi, aki tudott végezett más munkát

Majd a nap melege, ahogy erősödött

Fejemnek fájása szépen elköltözött 


ISTEN FIZESSE MEG
 
Tanyasi iskola, havi egy misével
Környék emberei Istent így érjék el
Fontosabb kellékek kofferben megfértek
Így adva meg módját havi egy misének
 
Láttam, könyvtartó nincs, a kofferbe nem fér
Talán örülnének, ha én készítenék
Már is tervbe vettem, összeütök egyet
Hadd legyen papunk is meglepődve egyszer
 
Érezhesse át a megbecsülés jelét
Mivel, méltányoljuk a kijövetelét
Jóistennek úgy is sok az adóságunk
Törlesztek egy kicsit. Legyen kiváltságunk
 
Gyűjtöttem máris a hozzá való fákat
Szögeket, pántokat, és vékony deszkákat
Már is eszkábáltam, rakta össze szépen
Tulipánt is vágott bele lomfűrésszel
 
Nem volt az látványos, nem volt az nagy faxni
Mégis könyvtartó volt, láthatta azt bárki
Mikor ismét mise volt az iskolában
Asztal leterítve, oltárként álltában
 
Szépen rá lett téve a meglepetés „mű”
Mi szerkezetében is csak olyan egyszerű
De a hatása már olyan nagyot mondott
A kis pap szeméből még a könny is csorgott
 
Úgy mondta a misét, hogy kényelmesen látta
Amit olvasott a mise könyv sorába
Mise végén aztán mondott áldás félét
Mivel rám testált minden lelki békét
 
Bár, mondtam, nem kérek semmi fizetséget
Az Isten megfizet, ha látja az értéket
De a köszönet az jól esőn töltött el
Ennél többet e mű talán nem érdemel
 
Ennyit én is adok az anyaszentegyháznak
Szűkös keretünkből ez kis adomány csak
Ajándék értéke nem múlik forinton
Hanem a szív az, mely átadáskor fontos
 
Ha tetszik a mű, mit közvetít a látszat
Tisztelendő úrnak kényelmet szolgáltat
Nem is a díjszabás volt itt a lényeges
Hanem az Istennek szólt itt a tisztelet
 
 
VÁRATLAN POSTÁS
„Édesanyám emléke”
 
Ahogy elszegődtem ismét pékinasnak
Csináltam, mint mindig azt, amit épp mondtak
Mert egyedül voltam, sorsomon fílóztam
Hogy előrébb jussak, a módját kutattam
 
Nem írt Pethő bácsi, nem jött felőle hír
Azon tűnődtem épp, ha nem jön, mért nem ír
Azért kértem éppen a mindenható Istent
Tudattassa velem, azóta merre ment
 
Talán elfeledett? Vagy esetleg beteg
Lehet, nem szereti már a gyerekemet
Éppen, ennél jártam a gondolatsorral
Mire kedves bátyám, kopogva betoppan
 
Azon mód, lisztesen ugrottam karjába
Bár még nem tudtam, hogy Ő Isten postása
Kérdeztem, merre járt, hogy épp itt kötött ki
Merthogy, épp itten nem várna őrá senki
 
Mire sorban mondja el az út vonalát
Megvigasztalva azt, aki vigaszra várt
Pesten dolgozunk, és sanyarúan élünk
Munka, s kenyér nélkül éppen csak tengődünk
 
A múltkor voltam lenn Gödöllőn, kényszerből
De tervem nem jött be, hát lemondtam erről
Ugyan is épp Pethő bácsiékhoz mentem
De nem leltem otthon, manrézába ment el
 
Ottan hallottam én ezt, meg azt felőle
Van bejárónője, ő volt, ki mesélte
Mondta, hogy elhagyta őt a felesége
Mert, tanya miatt volt nézeteltérése
 
Tudod, hogy tanyája a múltkor leégett
Biztosított volt, és érte jó pénzt felvett
Felesége rögtön magáénak hitte
Gondolta, adósság lesz vele törlesztve
 
De, hogy az utódé, lett vele közölve
Mitől igen elment az ott levő kedve
Nagyon megsértődött, ott hagyta a házat
Váló pert indított, s az ítéletre várnak
 
Ez volt hát az ok, hogy nem írt még levelet
Akkor akart írni, ha mindent elrendezett
De ez már nem fontos! Róla a hír meg jött
Menny Ura imámra tudósítást küldött
 
 
HITBELI VAKSÁGOM
„Édesanyám emléke”
 
Kölcsönkérni ment a bátyám Gödöllőre
Mivel Pethő bácsi volt a megmentője
De mert nem sikerült vele találkozni
Kénytelen volt ezért hozzám ide jönni
 
Hátha tudnák kicsit segíteni rajtunk
Már csak énbennem van összes bizodalmunk
Már is megdorgáltam: De cigire tellik
Pedig, kenyeret is cigi áron mérik
 
Inkább kölcsön kérnél? Azt meg is kell adni
Nehéz adóssággal egy sátorban lakni
Majd a kenyérlisztre néztem a teknőbe
S rágondoltam a sok-sok éhezőre
 
Fogtam egy staniclit, liszttel megtöltöttem
Ezzel az éhező testvért elengedtem
Még pénzt is adtam az úti költségére
Mégis csak a bátyám. Legyen meg békéje
 
Ahogy elment, rögtön jött egy idős néni
Aki szintén lisztért kezdett esdekelni
Mondtam, nem adhatok, mert ez itt nem szokás
Kenyér, sütemény van eladó, semmi más
 
Itt én cseléd vagyok, mást tennem nem szabad
Erre elment a nő igen szomorúan
Kikísértem még a konyha ajtójáig
Visszatérve, teknőn három pengő látszik
 
Majd eszembe villant Szűz Mária képe
Amint hajolt beteg Anyámnak fölébe
Hiába szaladtam ki, már az utcáig
Eltűnt szemem elől, sehol se nem látszik
 
Majd szomorú szívvel mikor bekullogtam
Tedd el lányom a pénzt! Lelkemmel hallottam
Boldogan kacagtam ezek után föl már
Eszembe jutott a két „híres” tanítvány
 
Amint szomorúan ballagtak az úton
Hol, feltámadt Jézus érte őket utol
Azok se ismerték az áldott Jézust föl
Vakok voltak, mint én, hova Szűz Anya jön
 
Gazdasszonyom mikor ez után haza jött
Mondta, hogy sikeres üzleteket kötött
Én is mondtam, hogy a lisztjéből adtam el
Annyit mondott: -Kár volt!- s beérte ennyivel
 
 
ÉDESANYÁMRÓL
 
Édesanyám volt a családunk éke
A segítő készség legszebb példaképe
Sok szép gyerekének menedéke, pajzsa
Holta után is a javunkat akarja
 
Angyal módra élte életének sorját
Minden szenvedőnek nyújtotta a jobbját
Új reményt ébresztett, hol szenvedést látott
Segített mindig, de sehol se nem ártott
 
Úr Jézust követte cselekedetében
Angyal volt ő bíz az ember köntösében
Most is óvón néz ránk Mennyei Atyánktól
Úgy óv meg bennünket a sok földi bajtól
 

 
Az alábbi fordító programmal lefordítható a honlap tartalma több nyelvre.
Figyelem!
Visszatérés, az eredeti oldalra:kattints újra itt, a fordító ikonra, és jelöld be az Original Page hivatkozást


 




 
 
 © 2009. SITE-MLM - Honlap szerkesztő