ARANYDÍJAS ÍRÁSOK-
  PETHŐ ISTVÁN MŰVEI

 
 
 

 

ALJAS FŐNÖK

 

Csepel Autóban kazángépész voltam

Volt ott egy főnököm, akinél dolgoztam

Jellemzője volt a lila színű feje

Ám, az jól állt neki. Ez volt szekszepilje

 

Ennek a főnöknek egy balesete volt

Mert ittasan vitte haza az autót

Kanyart nem vette be, jött az árok alja

Túlélve a baját, csak lábát fájlalta

 

Kúrálni végtagját felajáltam neki

Széchényibe viszem fürdőkúrát venni

Meglátta a párom, aki szép, fekete

Már is közölte, hogy az, az ő esete

 

Volt szeretője is, főnöksége révén

Akit beszervezett, asszonypótlás címén

Ezt a felesége, amikor megtudta

Hitvesi ágyából azonnal kitúrta

 

Azt is felajálta számomra páromért

Csak hadd arathasson a páromnál babért

Az ilyen cserére nem akartam állni

Közölte rögtön, hogy meg fogom ezt bánni

 

Attól kezdve nem volt néki nyugovása

Nem szűnt a páromhoz telefonhívása

Párom tiltakozott. Nem akart cserélni

Ekkor a főnök úr jött bosszúval élni

 

Kezdett áskálódni ellenem, páromhoz

Aki csak nem hajlott ajált viszonyához

Végül is, eljöttek a leépítések

Bosszúját bevetve, lapátra tett engem

 

Azután ismét jött sok telefonhívás

Mellyel a páromat zaklatta folyt-folyvás

Mondván: -Na! Kellett ez? Jobb ez most magának

Egy szaván múlt volna, s nincs lapát párjának

 

Nem kerül lapátra. Még meggondolhatja

Párjának a munkát még visszakaphatja

Beszélje rá párját, nejemmel cseréljen

Én magához megyek! Ő, nejemmel éljen

 

Nem sikerült terve. De tönkre mégse tett

Mert a jó munkámért, új munkahelyem lett

Őt pedig, ölheti ezért a szégyene

Azóta, ha lehet, még lilább lett feje

 

Munkahelyén, míg volt, kacagás ment rája

Szállóigévé vált az aljas húzása

Amint értesültem, családja megveti

Párja megvetését azóta viseli

 

 

KONHÁBA

 

Apró ember voltam, beszélni épp tudtam

Ki tudja, fejemben mifélét gondoltam

Estére hajlott már az idő erősen

Szürke, sűrű köddel volt borítva minden

 

Én meg azt, hogy miért, nem tudhatja senki

Kezdtem a lábamat a falunak venni

Lehet, hogy csak éppen az udvaron voltam

De a nagy köd miatt be, már nem találtam

 

Így adódhatott, hogy két kilométerre

Elsomfordáltam a kiadós, nagy ködbe

Épp a szülésznőnek a házánál jártam

Kerítésének a mintáját csodáltam

 

Vízkeleti Irma volt a tulajdonos

A bábaasszony, ki hozzánk volt járatos

Meglepődve kérdi: Ki vagy te kis gyerek

Hogy kerültél ide? Hogyhogy elengedtek

 

Mi a neved mond csak! Ekképpen szólt hozzám

Erre azt feleltem, hogy a nevem: Ippán

Nem érti a nevet. Faggatott hát tovább

Hogy hívják apádat? –Mondom: Édetapám

 

Erre se volt bölcsebb. Jött az újabb kédés

Anyukád hogy hívják? Most erre feleljél

Arra is mondtam, hogy neve: Édetanám

Erre csak kérdezget, hogy juthatna tovább

 

Majd a tudásával, hogy nem gyarapodott

Lakó helyem felül tudakolózgatott

Hol laksz kicsi fiam? Hátha tovább jutunk

De csak azt feleltem: A konhába lakunk

 

No, ez már elég volt. De még megkérdezte

És hol van a konha? Mondd meg elveszettke

Hát a konha ott van a szobaajtónál

A szobába alszunk, ahol van a sok ágy

 

Nem kérdett már tovább. Fogta a kezemet

Elindultunk arra, amerről jöhettem

Útközben kérdezett minden útjárótól

Nem hallottak e még sokágyas családról

 

Ahol a gyerekek igen jól neveltek

Édesanyáméknak hívják szüleiket

Egyszer jött egy néni, aki felelt erre

Mert minap nálunk járt. Így telt feleletre

 

Most már emlékezett rá a bábaasszony

Hiszen már hallhatta nálunk is jó párszor

El is indult velem haza a nagy ködbe

Szüleim keresve jöttek már elébe

 

  
 
Az alábbi fordító programmal lefordítható a honlap tartalma több nyelvre.
Figyelem!
Visszatérés, az eredeti oldalra:kattints újra itt, a fordító ikonra, és jelöld be az Original Page hivatkozást


 




 
 
 © 2009. SITE-MLM - Honlap szerkesztő